www.mediawave.hu | www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.filmfundgyor.eu
etnik Archív
2018. december SzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVH Aktuális program:
2018.12.12.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

PASSPORT CONTROL HÍREK

2016.05.10. 9:17

NYÁRI BEREK - MEDIAWAVE NYÁRI TÁBOR - ÚJ HELYSZÍN ÉS ÚJ SZELLEMISÉG


Mint már sokan tudják, hét év Ördögkatlanos vendégszereplés után elbúcsúztunk a számunkra nagyon kedves kisharsányi helyszíntől, a Kovács udvarháztól. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért? Erről a részletekben írunk. 

Ugyanakkor nagyon imspiráló új helyszínt találtunk, Both Miki ötlete alapján. A somogyfajszi madárparadicsom, a berek,  Fekete István és Matula bácsi világa, és az egészet irányító, terelgető Tömösváry Tibor személye garancia arra, hogy az utóbbi öt évben - először csak - megfogalmazott, majd egyre intenzívebben gyakorolt közösségi alapú rendezvény szemléletünket (korai elnevezésünkkel antifesztivált), megkíséreljük egy újabb színtre emelni. Úgy érezzük, hogy az összesűrűsödött tapasztalások, valamint a fogyasztásalapú hozzáállással és tömegesedéssel nem szennyezett, szinte érintetlen helyszín, mondhatni paradicsomi állapotot idéző ősvadon, lehetővé teszi a magasabb fokozatra kapcsolást a közösségi allapú alkotás és együttlét gyakorlásában. Vajda Violetta kolléganőnk a névadója "lassú víz..." elnevezésű új mozgalmunknak (lehet hozzá csatlakozni), amely nyitóállomásának szánjuk a NYÁRI BEREK tábort. A tábor kiírása, műhelyei és jelentkezési feltételei itt érhetők el.

 

Két fő oka volt az Ördögkatlanból való kiválásunknak. De még mielőtt ebbe belekezdek érdemes leszögezni, hogy minkat (Mediawave) az Ördögkatlan főszervezői kértek fel a második évtől a ksiharsányi helyszín szervezésére, mert az első évben nem működött az elvárásaik szerint a helyszín:


A FALU HOZZÁÁLLÁSÁNAK VÁLTOZÁSA

Már két éve megjelent - tulajdonképpen csoda, hogy korábban nem - Kisharsányban a bizniszszellem egyre erőteljesebb eluralkodása. A Mediawave-es szervezőcsapat a kezdetektől nagy energiát fektetett abba, hogy a kisharsányiak mozdítható részével jó kapcsolatot ápoljon és erősítse bennük azt az érzést, hogy ez az ő fesztiváljuk is, amiért tehetnek, amelyet alakíthatnak. Nem pedig a "szokásos" egy városi fesztivál városiaknak - falun. E beágyzaó lépést nagyon sok szervező kifelejti, ha ilyenbe fog, a helyieket rossz esetben szolgaként kezeli. Utólagosan be kell ismernünk, hogy eme, a különböző társadalmi rétegek közti átjárhatóságot segíteni szándékozó erőlködésünk részben megbukott.  Addig a pontig még működött, amíg a Mediawave Nyári Táborának 100-150 fős résztvevői körét kellett összeismertetni a kisharsányiakkal. Ennek sokféle módszerét kiagyaltuk és többségében sikerrel, több fokozatban alkalmaztuk.  

 

(a következőkben látható fotók, mind a Kovács udvarházban készültek)

 

Pl. a szervezőcsapat megérkezett 5-6 nappal a fesztiválkezdés előtt. És örömmel tapasztaltuk, hogy a kocsmában örömmel, kézfogásokkal, kölcsönös sörrendelésekkel vártak bennünket. Fontos megemlítenem, hogy több barátság szövődött az évek a kisharsányiakkal. Az érkezés estéjén az utolsó években már tudatosan szerveztük az egymás közt "barátkozásnak" nevezett barátkozást, amikor ezen régi ismerősökkel koccintottunk, faltunk egyet a Kovács udvarház még teljesen üres udvarán, de leginkább beszélgettünk. Élményeket elevenítettünk fel, latolgattuk idei esélyeinket. Nagyon jó hangulatú, várakozásokkal teli beszélgetések voltak ezek, amelyke már hiányoznak.

 

 

Másnap megérkeztek a táborlakók, az egyes műhelyek vezetői és hirtelen száz körül lettünk, idegenek. Ezen a ponton is szerveztünk egy ismerkedési estet a helyiekkel, szalonnasütéssel, borozgatással, pálinkázgatással. Ennek is hagyománya lett. Mert fontosnak tartottuk, hogy valamilyen szinten befogadjanak bennünket táborlakókat és figyelmet fordítottunk arra, hogy a mi "friss húsaink" minél jobban beilleszkedjenek a helyi közegbe. Mivel a táborlakók egy része és különösen a tanárok visszatérők voltak, ebben az újabb közösségépítő fázisban is sok volt az ismételt és már várt találkozás, örömérzet. Az újonnan érkezőknek pedig külön oktatást tartottunk arról, hogy mennyire fontos az, hogy jó viszonyt ápoljanak a helyi lakosokkal, mert azt utálni fogják, ha pl. egy fotós lesipuskásként befotóz a kerítés réseink, ellenben ha kérdeznek, kérnek és elbeszélgetnek a helyi emberekkel, akkor szinte minden ajtó meg fog nyílni előttük. Sőt még falusi szokás szerint meg is fogják kinálni őket valamivel. Szóval próbáltuk nevelni az ifjúságot, többségében sikerrel.

 

 

A Kovács udvarház lett az első - két évi óvoda udvari "szenvedés" után - táborunk és az azokban működő műhelyek színhelye központja.  Eddigra - ekkor a fesztivál negyedik événél járunk - a falunak, pontosabban az önkormányzatnak kezdtek elképzelései lenni és sajnos polgármester váltás is történt. Az addigi erősen praktikus és progresszív, a helyi érdekeket jó érzékkel védő polgármester kiesése a mi munkánkat is visszavetette. Mi jól tudtunk vele együttműködni. Értette mit akarunk, ami nem tetszett neki azt megmondta. Nem egyszerűen korrekt, hanem jó hangulatú és fejlődő, építkező együttműködés volt ez. A helyzet változott, de szerencsére az új vezetés minket perifériára szorító kísérlete számukra balúl sült el. Óvatlanul felajánlották helyszínként az akkor még teljesen elhanyagolt, másfél méteres csalán és bokrok által benőtt udvarú, omladozó Kovács udvarházat, mert szerettek volna önálló arculatú kisharsányi programot kialakítani, ami természetes ígény.  

 

 

Innentől kezdve jutalomjáték kezdődött a számunkra, mert elterelődött rólunk a helyi vezetés figyelme. És évről évre továbblépve, javítgatva a helyet és programstruktúrát, sikerült a Kovács udvarházat a "Katlan ékszerdobozá"-vá (nem mi mondtuk rá) építeni. Három év kellett ehhez. Ellenszél persze ekkor is volt, mert már a második évben erős lebeszélés indult meg az önkormányzat részéről a következő évi használat okán, amit csak a főszervezők határozott mellénkállása mentett meg. Érdekes módon az volt a háttérben, hogy a falu számára ciki lett, hogy ilyen romos helyen valósul meg a falut reprezentáló rendezvényrész. A szégyenérzet erős úr, és persze nem ismerték a budapesti romkocsmás világot. Nem sokra rá, amikor már nagy híre ment a helynek, akkor épp az ellenkező ok miatt akartak kiebrudalni bennünket az udvarházból.

 

 

Összefoglalva úgy gondolom azzal, hogy túl jól dolgoztunk és túl jó hangulatú helyet és programot hoztunk létre, ezzel ástuk meg a saját sírunkat. 2014-ben olyan mennyiségű partizni vágyó közönség esett ránk az utolsó két nap, az éjfél utáni órákban (2-300 fő), amitől besokkoltunk és nem tudtuk kezelni a helyzetet. Az udvar alapvetően arra lett kitalálva, hogy egész nap 100-150 ember különböző műhelyfolyamatokban vesz részt, és esetleg mások nézik azt. Este pár - a nem népszerű kategóriába tartozó - ethno- és jazzkoncert, zárásként táncház. Sörözgetés, borozgatás, lecsendesítő beszélgetés. Mi úgy gondoltuk, hogy a Katlan sürgő-forgó világába nem árt egy nyugis hely. Koncepción, működési elvünk és munkatársi gárdánk erre lett kitalálva. Nem pedig éjszakai partira. E műfaj nem a mi világunk, sokkal inkább kiírtnai akarjuk saját rendezvényeinkből, mint beemelni. Alapvetően az a véleményem erről, hogy alapvetően tévút abban a hitven leledzeni, hogy a hangos zene mindnet megold és majd hozza a jóérzést, a bulihangulatot. Szerintem a hangos zene csak elfedi a problémájat és a hangulat hiányát, ezért kell mellé serkentő szereket fogyasztani, hogy látszólag összeálljon "valami" a sok semmiből.

 

 

Talán az előzőekből megérthető, miért sokkolt bennünket a ránk eső, az általunk kialakított hangulatot nem ismerő, partizni vágyó emberek tömege. Akik valami téves információ, vagy terjedő hangulati hatás miatt indultak meg éjszaka, a nagy programok lezárulta után felénk, és persze nem azt találták, amire vágynak. És ez nagyon nem tetszett nekik... Egyúttal beindultak a helyiekkel való feszültségek, verekedéskezdemények, amely negatív jelenségek - épp a korábban felsorolt módszerek alkalmazása miatt - elkerülték az udvart. A Kovács udvarházba bármely helyi ingyenesen és bármikor bejöhetett, Ezen ígényünket a főszervezők maximálisan elfogaták. Pohár borral, beszélgetéssel fogattuk őket és erre fel az ő pincéik ajtaja is megnyílt előttünk és hoztak is mindig magukkal valamit, amit a falusi hagyomány - nagyon helyesen - még a mai napig is megköveteli.

 

A ránk eső "barbár horda" ellenben megbontotta a lassan kialakított, kényes egyensúlyt. A helyiek bennünket vendégként kezeltek, az esti tömeget meg idegenként. És ez nagyon különböző státusz. AZ utolsó két nap ezek miatt elkerülték a Kovács udvarházat, mert úgy érezték, hogy az már nem az övék.

 

Ha mi igazi szolgáltató típusú szervezők lettünk volna, akkor ezt rögvest lereagáljuk és nagy üzletet láttunk volna benne. De minket inkább riasztott ezen tömegesedési helyzet. Jeleztük a főszervezők felé, hogy mi segítség nélkül (biztonsági őrök, mentő) e helyzetet nem tudjuk megoldani. Kis számú munkatársi gárdánk reggel 9-től szolgálatban volt, általában hajnal 2-3-ig. Partihely üzemeltetés esetén ide kellett volna minimum egy éjszakai műszak. Közben az egy hára lévő kocsmában hajnalig dübörgött a diszkó, néhány lézengővel. Az emberek mégis hozzánk akartak jönni. Amit nem értettünk. Ezért tavaly éjszakára, klubszerű, zárt hellyé nyilvánítottuk a Kovács udvarházat, amivel kivívtuk a főszervezők haragját.

 

 

De az utolsó csapás azt volt számunkra, amely végül már előzetesen eldöntette velünk, hogy más helyet keresünk közösségi kísérleteinknek, az az volt, hogy ugyan nagy hallgatás előzte meg, de kiderült, hogy két házrészt évközben felújítottak egy pályázat révén az udvarházból. Normál esetben ennek örül az ember, de mi azért nem kezdtünk ennek örülni, mert amikor egy hónappal a kezdés előtt terepszemlét tartottunk, megláttuk mi történt. Aki nem látta még a Kovács udvarházat, annak elmondom, hogy az még romos állapotában is egy rendkívül patinás, gazdag sváb parasztporta. Egészen impozáns méretekkel. Csak egy példa, még a disznóól is emeletes és díszes kerítésű. No ebből kopottan is gyönyörű helyből a fűstölőt (több disznót lehetett egyszerre füstölni benne) és a lóistálót újították fel, úgy, hogy kb. lakótelepi lakás szintű szobákat csináltak belőlük, Tesco-s csempeburkolattal. A lóistálóban szétverték az 1900-as évek elején épített (a dátum benne volt) jászolt, lóetetőt. Nyilván utban volt és nem illett egy városi lakásba. Ezt látva felrémlett előttem a 80-as évek erdélyi falurombolásának rémképe és felsejlett előttem az is, mi lesz a Kovács udvarházból, ha pénz áll a falu tájára. Továbbá az udvar éke volt a két, száz év fölötti eper vagy szederfa és nemcsak ékek voltak, hanem árnyat adó mentőövek a Katlanra jellemző, augusztus eleji rekkenő hőségek idején. Kb, az udvar felét lefedték, a többi helyen elviselhetetlen volt a hőmérséklet napközben. A két fából érkezésünkre csak az egyik maradt, az is jelentősen megcsonkítva. Az egy is csak azért, mert úgy hírlik Éva, a helyiek leghatékonyabb munkatársa ölre ment miatta a polgármesterrel.

 

 

Mindezek tetejében az még övön aluli ütés volt, hogy a két felújított épületrészt bezárták a Katlan idejére, mert mi nyilván tönkretettük volna.

 

Ezen előzmények után gondolkodtunk mit tehetünk, de azt gyorsan láttuk, nem sokat, ez már nem a mi világunk. Nem akartuk cserbenhagyni a főszervezőket ily röviddel a kezdés előtt, ezért végigcsináltuk, de már előtte eldöntöttük, hogy ez az utolsó év számunkra.  Az utolsó nap - Both Miki zenei műhely zárókoncertjén - elbúcsúztunk kitartó látogatóinktól és a különböző művészeti műhelyek tagjainak és tanárainak is elmondtuk, hogy "jövőre (nem) ugyanitt", hanem Somogyfajszon folytatjuk...

 

A zárás után egy héttel felhívott Bérces Laci, az egyik főszervező és ő is azt mondta, hogy talán nem kéne tovább együtt folytatnunk, mert annyira elzárkózó stratégiát vettünk fel a Katlanon belül. Ebben - az előzményekből is kideríthetően - egyetértettünk és békében elváltunk egymástól.

 

 

Útjaink szétváltak a valóságban és képletesen is, mert szemléleti átformálódásunk egész más irányba kezdett el vinni bennünket, mint ami a Katlan útja. ELlenben köszönjük nekik, hogy hét évig hagytak bennünket kísérletezni, sőt támogattak is a közösség alakításával kapcsolatos új elképzeléseink terén. Érdekesség képpen vagy tán paradoxonként éppen a Katlan keretében nyert negatív és pozitív tapasztalataink erősítettek meg bennünket abban, hogy mind jobban és határozottabban utasítsuk el a tömeg, sztár és fogyasztás/kiszolgálásra alapú, növekedéskényszeres fesztiválformát és helyette megpróbálkozzunk, kísérletezzünk egy ellenáramot képező formával, amelyet "lassú víz..."-nek neveztünk le. Szeretnénk ezzel mozgalmat indítani. És keresni azon formákat, amelyek a közösségépítésben és fenntartásban a személyességre, sztármentességre, a közös alkotásra helyezik a hangsúlyt. Majd az idő megmutatja van-e ennek a ma erősen kisebbségben lévő szemléletnek létjogosultsága a mai Magyarországon. Mi mindenesetre munkálkodni fogunk rajta, míg erővel bírjuk. Keressük társainkat mindehhez!

 

 

Hartyándi Jenő

szervező

Ossza meg ismerőseivel:
Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
PARTNER OLDALAK