www.mediawave.hu | www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.filmfundgyor.eu
etnik Archív
2017. december PSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzV Aktuális program:
2017.12.17.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

ARCHÍV - Passport Control 1-37. - MEDIAWAVE Művészeti Műhelyek :: PÁLYÁZATI KIÍRÁS - KÖZÖSSÉGI PROGRAMOK témakörben 2016 :: MIT ÉRTÜNK KÖZÖSSÉGI SZERVEZÉSEN

KOVÁCS UDVARHÁZ

ÉPÍTSÜNK KÖZÖSSÉGEKBŐL végVÁRAT!

 

Bicskei Anikó (Újvidék, Vajdaság)

 

Hogy miért kellenek közösségi programokon és mit értünk alattuk?

 

A mai kor egyik látványos és erőteljes változása a klasszikus közösségek eltűnése, virtualizálódása. Ki-ki a maga habitusa szerint élvezi vagy bosszankodik rajta. Mi a Kovács udvarházban, annak tevékenységével, sem az egyik, sem a másik mellett nem törnénk lándzsát, hanem inkább folytatnánk a kísérletezést egy harmadik út kitaposásával. 4-5 éve kezdtük a csapás kialakítását és ma már bátran beszélhetünk egy évről évre szélesedő ösvényről, amelyet itt a Kovács udvarházban, másrészt a MEDIAWAVE Együttléten tapasztalhattak meg a felénk járók. De még inkább azok, akik közben megértve a módszer változását, csatlakoztak hozzánk és lépésről lépésre közönségből közösséggé váltak, pontosabban a közösség részévé. Fontos hangsúlyozni, hogy az út elején járunk és pontosan az új, esetenként múltba nyúló fogódzók közös keresése a cél!

 

 

Hogy mit is jelent ez a módszerváltás, változás?

 

A „klasszikus fesztiválok” – a magunk 25 éves hullámzó prosperálása után bátran mondhatom – nagyjából egy sémára épülnek. A szervezők – legyenek azok üzleti indíttatásúak vagy fanatikus kultúraközvetítők, esetleg népművelő elgondolásuak – hasonló rendszerben, a közönségben és (következményként) darabszámában és/vagy bevételben gondolkodnak, legfeljebb más célzattal és ideológiával.

 

Nagyon leegyszerűsítve a sémát, meghívnak naponta pár húzónevet, hazai vagy külföldi sztárt, ami a bevételt és a hírverést biztosítja a sajtó által, a többi lyukat meg kitöltik valamivel. Ez a valami persze lehet ténylegesen töltelék vagy jobb esetben egy szakmai program, egyediségre való törekvés.

 

 

Nemrég a fesztiválszövetség közgyűlésének szünetében beszélgettem egy másik 25 éves fesztivál baráti vezetőjével. Felemlegetve a bemerevedett fesztiválstruktúra változtatási lehetőségeit, amikor pár gyakorlati lépésünket elmesélve, megláttam arcán a megvilágosodást. „Értem – mondta, mi tulajdonképpen egy sztálinista és merev formát találunk ki évről évre és próbálunk rákényszeríteni a közönségre!” Még ha ez egy vicceskedő, kemény megfogalmazás is, azért a lényeg benne van. A szervező kitalál, felkér, programot időzít, sajtókampányt szervez, majd várja a közönséget. Akinek „csak” az a dolga a rendszerben, hogy élvezze a szervezők által felkínált lehetőségeket, lelkesedjen vagy fanyalogjon habitusa szerint, (na és bevételt generáljon). De a közönség kritikus és kiscsoportosan rendre megállapítja, hogy azért az első vagy az előző sokkal jobb volt. A szervező ezt meghallva, a nép hangjára figyelve mélyen elgondolkodik, hogy mit nem csinált jól? És általában a rossz megoldást választva még több sztárt hív, még több programot szervez. Ami persze még több pénzbe kerül, és ezzel növekszik a szervező gondja, baja. Ellenben nehezen veszi észre, hogy egy növekedési csapdába került, amiből bizony nehéz kiszállni, mert a közönség mohó és egyre többet akar. A sárkányt etetni kell, különben felfal! Megjegyzendő, hogy nem a saját pénzén akar többet/jobbat/látványosabbat, mert azt biza’ nehezen adja ki és drágálja, tiltakozik minden jegyáremelkedés ellen. Igazi és komoly csapdahelyzet ez a szervezők számára, mert minden növekedésnek van egy korlátja, amely számtalan – most nem részletezett - tényezőből áll. Az ellenben biztos, hogy senki sem képes átugorni a s

aját árnyékát. Legfeljebb van olyan, aki mégis megpróbálja...

 

 

A közönségre építő fesztiválút mellett azonban létezik egy kevésbé ismert közösségre építő út, amely épp azért szunnyad mélyed bennünk, mert közösségi alapú működés aktuálisan kiveszőben van belőlünk. A szolgáltatások és azok élvezésének világát éljük. A pénzünkkel megvehetünk mindent – gondoljuk. Bevásárlóközpontokban - mint a régen a városok főutcáin volt szokás – korzózunk és lassan a pénztárosok és biztonsági őrök országává válunk, mint munkások, egyébként meg kevéske pénzünket csábító, sokszor felesleges látványszolgáltatásokra szórjuk el – „hiszen ez nekünk jár” halljuk a reklámokból -, hogy tartani próbáljuk a válság előtti „jó világ” látszatát. Önmagunk számára is tagadva a valóságot! Otthon pedig a „száraz kenyeret” rágcsáljuk spórolásként.

 

 

Mit mond, ajánl ezen nem túl bíztató folyamatok és megjátszott, látszatra és külsőségekre építő megnyilvánulásokkal szemben a mi kísérleti és közösségi együttműködésre építő módszerünk? Két előző korokat jellemző módszert és gyakorlatot is fel tudunk mutatni mintaként, megkönnyítendő a megértést. Bár hangsúlyoznám, hogy direktbe egyik másolásáról sincs szó, és nem is lehet, mert azok egy más típusú társadalmi közegben működtek. Na. ezek a kaláka rendszere és a 60-as évek hippi mozgalma, amelyek hátterében az az ősi tény állt, hogy az ember társas lény és tevékenységeivel egymást kiegészítve többre képes, mint önmagában. Ugyanis mindenki egy kicsit másban jó, mások a jó tulajdonságai. Ellenben a tevékenységek eredményei összeadódnak, erősítik egymást és közben nemcsak anyagi gyarapodás áll elő, hanem megjelenik egy olyan pénzzel nehezen mérhető tényező, erő, a jó érzés, ami valahogy közösségben össze tud adódni és több tud lenni, mint amikor pl. otthon ülünk a TV előtt.

 

 

A közösségi együttlét szervezési alapja nagyon egyszerű, de jelentősen eltér a fesztiválszerű szervezkedéstől:
Rakjuk össze, amink van és élvezzük!
A közösségben létrejövő jó érzés akkor teljesedik ki igazán, ha a közösségen belül nincsenek alá és fölé rendelődési viszonyok, azaz mindenki azonos eséllyel, legalábbis tehetsége szerint rakhat bele szellemi és anyagi természetű elemeket. Olyasmi ez, mint amikor egy hagyományos lakodalomba megyünk. Ősi, belénk ívódott hagyományaink alapján tudjuk, hogy oda valamit illik vinni. Süti vagy sós perecet sütni, bort vagy pálinkát vinni (hogy legyen mit enni, inni), virágot és persze ünnepibe is öltözünk (hogy legyen dekoráció), a menyasszonytánckor pénz dobunk a fazékba (hogy alapozzuk az ifjú pár jövőjét). Miközben tudjuk, hogy más is hoz ezt-azt és a meghívó család is beletesz rendesen, mi főleg csak kiegészítjük azt.

 


 

Ezen ősi módszert lefordítva a mi mai viszonyainkra, és a Kovács udvarházban évek óta taposott ösvényre:


- hozd magaddal megvalósítható ötleteidet
Azzal a céllal, hogy végig is akarod vinni őket, nem csak beszélni róla: Olyanokat, amelyeket magad és társaiddal együtt, a szervezők segítsége, hátterei nélkül meg tudsz valósítani. A pályázatot azért írtuk ki, hogy új közösségeket és belőlük adódó működéseket, programokat találjunk, de azért vagyunk kénytelenek szelektálni, mert mi ismerjük a Kovács udvarházban rejlő lehetőségeket és korlátokat.


- hozz magaddal ételeket, italokat, lehetőleg olyanokat, amelyekhez a családod vagy saját kezed munkája is hozzátett, ezeket lehet cserélgetni – Cserebere placc!


- hozz magaddal a figyelmedet és együttműködő készségedet
Hogy vedd észre a Kovács udvarházban működő más alkotó csoportok, közösségek tevékenységét, ahogy vélhetően azok is felfigyelnek a tiédre és a jóérzés szintjén próbálj meg velük együttműködni.

 


- a szervezők összefogó szerepe

Az adott lehetőségek figyelembevételével biztosítják számodra a környezetet, az alkotási lehetőséget és annak helyének megtalálását, és nem erőszakos módszerekkel próbálják szorgalmazni az együttműködések kialakulását. De közbelépnek, ha az egymást erősítő közösségi működést megkérdőjelező, mások kárára ható egyéni ambíciók, törekvések megjelenését észlelik. Szükség esetén kezdeményezik azok leállítását. Mindenképpen olyan közösségi tevékenységek kezdeményezésével gyere, amelyet a saját magad által hozott eszközökkel és segítségekkel megvalósíthatók. Ha valamit elfelejtettél, légy találékony és kérheted más közösségek közreműködését, de a koordinációs szerepű szervezőket ne terheld ezzel.

 

 

Ezen működési elvek betartása mellett fog a jó érzés összeadódni a Kovács udvarházban és lesz jó ott tartózkodni, alkotni, társasan együtt lenni. Természetesen tudjuk, hogy a sokféle agy által létrehozott „termék” a káosz kialakulásának irányába hathat. Kérdés, hogy mennyire tartható kézben, mennyire kezelhető a káosz? Kell-e egyáltalán kezelni? Vagy hagyni kell, hogy a formálódó, jó hangulatú közösség úgyis megteremti a saját védekezni mechanizmusait?


Na, ezekre keressük a válaszokat, közösen!
Most és még hangsúlyosabban a következő MEDIAWAVE-n!

 

Hartyándi Jenő

Győr, 2015. június 9.

 

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
PARTNER OLDALAK