2008.12.04.
Győr belvárosi életteréből tekint a világra az ezerkilencszázhetvenes évek Magyarországán ez a nyugtalan, jónövésű, nyurga fiatalember. Sváb gyökerű apa és Alföldről származó anya elsőszülött fiaként látja meg a kissé gyárkéményfüstös, vidéki megyeszékhely napvilágát.
Az erősáramú szakközépiskola nyújtotta pálya nem lehet vonzó egy magát felmutatni, megteremteni akaró egyéniségnek. Az értelmiségi presszóasztalok helyi szobrászai, költői, grafikusai nagy hatást gyakorolnak rá, mégsem követi egyiküket sem! Ecset, szénrúd, véső vagy toll helyett a fotográfia objektívét emeli fel. Vászon, papírlap, kő vagy bronz helyett a fényérzékeny ezüst-halogenid emulzióra, emulzióba transzportálja a világot. A látnivalót. Amit ő lát meg nekünk. Amit ő lát meg helyettünk. Amit ő akar hogy lássunk! "Muszáj-Herkules"-ként űzi bele magát mindenbe: kiállítások, fotószakkör, Fiatal Alkotók Csoportja...
"Mintha film peregne..." Így kezdődik egy kiállításának katalógusa, nagyon találóan és sokat sejtetően. És a film pereg. Pergése Budapestig rántja röpke időre. Itt a Nagy Elindulás, a Nagy Kihívás, a Nagy Remények ideje! Egy nagyjátékfilmben, egy magyar krimiben dolgozhat. Standfotós az "Áldozat" címet viselő Mafilm-es produkcióban, 1979-ben. Családi tragédiák, filmgyári intrikák, katonai behívó és az áldatlan pesti albérletezések feszültségei kikezdik egészségét, elszívják energiáit. Ezek élete filmjének első komolyabb repedései, szakadásai.
Szülővárosába visszatérve sem találja már helyét. Később ezért is próbál a Magyar Televíziónál és a Movi-nál munkát vállalni. Hátha! De számára a fővárosi életforma elviselhetetlen hosszabb távon. Hiába jelennek meg munkái az akkori idők legprogresszívebb lapjaiban, többek között a Mozgó Világban és az ÉS-ben. Terveit, céljait, elhatározásait lehűti az anyagi létbizonytalanságból eredő kiszolgáltatottság és a világ jobbá formálásába vetett hitének megrendülése. Apja halála után anyja visszaköltözik az Alföldre. A belvárosi lakás helyébe a lakótelepi, második emeleti panel lép.
És elkezdődik az ingázás korszaka Győr és Abádszalók között. Hosszabb időt a tanácsi bérlakásban képtelen eltölteni. Nyugalmat jelent a Tisza-tó melletti falu, az egyszerű, romlatlan vagy annak hitt falusi emberek társasága. És Marika néni, az anya közelsége. A fehérre meszelt, vályogfalú, fatornácos parasztházban néha lázas munka folyik az asztalnál. A Győrből postán érkező, antikváriumokban túrt színes hetilapok, magazinok képeit lapozva, ollózva, vágva és ragasztva egy régi-új műfaj ölt testet. Képi elemeket addigi helyükről kivéve, azokat egy vizuálisan gondolkodó, rendező elv alapján, egymásra vagy egymás mellé illesztve nyer más jelentést az elkészült mű,a nyomat, a montázs.
A huszadik század első évtizedei után a fotómontázs, mint kifejezési forma, újbóli felfedezést és újbóli bemutatkozást nyer Óbermayer József jóvoltából. Hogy széttört életének, saját vágyainak, szerelmeinek, szenvedéseinek egy-egy darabját képeiben rakja össze. Egy másik idősíkon, számunkra még ismeretlen dimenziókban. Ezért talán első látásra nehezen értelmezhető a jelrendszer, amit alkalmaz. Engedjük a hangulat erejétől sodortatni magunkat, engedjük át magunkon a képek impulzusainak áramlását.
Most az utunk a véges-végtelenbe vezet, a madarak egyszerre vannak fenn és lenn a tértelen-térben, az univerzum csillagképeinek új dimenzióiban. A légies, meztelen testek egyszerre földöntúliak, plátóian elemelkedettek és mégis buján hús-vér pornografikusak. Átjárás van a két világ között, illetve inkább átlibbenés, átrepülés, átfolyás... De talán átjárni sem kell, nincs is honnan hova. Hiszen időtlenség van, határtalanság van. Egyszerűen ott levés van, jelen időben. Megszűnik minden időkényszer, nem értelmezhető a múlt és a jövő... Részei és létrehozói vagyunk a világegyetemnek, beavatottak lehetünk az alkotás misztériumába. Óbermayer József kitárul felénk, hogy közösen teremtsük meg a harmóniát.
Induljunk el felé, a képeiből áramló, időtlen borzongás sugarán. Ő mindenét adja, amije van, és mindenét megosztja velünk, amit alkotott földi életében.
Hadarics Gábor