Bogdán Zoltán véleménye

(profi animátor, aki több év Mediawave Nyári Táboros közreműködés után, az idén egyrészt fiataloknak segített animációs terveik megvalósításában, másrészt a szabadtéri festőműhely tagja volt)

A készült festmények és a résztvevők fotói itt érhetők el.

"Nagyon szimpatikus volt a környezet tudatos saját "eszközök" bevezetése! Szerintem ez eredményes volt, bár még kell 1-2 év, hogy mindenki hozzá szokjon és alap mentalitássá váljon. Az önszerveződő közösségi események is kezdenek maguktól működni és kezd kialakulni a "ha hozol, akkor viszel", illetve a "mindenki adja bele azt amit tud" gondolata.

Konkrétan a filmes workshopról nekem már az évek során egy kerek és kialakult véleményem van. Ez pedig alapvetően a teljesítmény kényszer mellőzését jelentené. Szerintem az alkotás nem akkor indul be, ha mindenképpen végeredményt szeretnénk produkálni. Sőt néha egy félbe hagyott, netán kudarcos eredmény is sokkal többet ér, mint egy lezárt, de nem teljes szívvel és alkotó kedvvel készült munka. Talán az alkotó kedv feltüzelése akkor működik, ha mindenki abban próbálkozik, amiben vannak sikerei és amire leginkább fogékony, hivatott. A filmes workshopoknál sokszor van, hogy kicsit beállunk színészkedni, kicsit operatőrködni, vágni, mikrofont kezelni, rendezni, stb. Persze ennek is van előnye, ha mindenki kicsit belelát minden munkafolyamatba, vagy később tud választani a neki szimpatikus területek között. Alapvetően viszont nekem a picit specializált filmkészítés volna szimpatikusabb. Talán 1-2 film is elég, amiben mindenki kiveszi a részét a saját területén és ezek a filmek sokkal jobban elő vannak készítve, át vannak gondolva. Nem tudom ez működne-e. Lehetne-e mondjuk egy tábor előtti e-mailben elküldött "versenyeztetés" a szinopszisok, forgatókönyvek között? Nálam tapasztaltabb filmkészítők talán jobban tudják a választ, hogy ez működhet-e.

A saját területemen nekem sikeres volt a tábor. Azt a célt tűztem ki, hogy kicsit vissza térek a "papírhoz, ceruzához", mert igazából ezeket szeretem a legjobban. Ezért szívesen vettem részt a kolozsváriak western film előkészületében és annak a story-board rajzolásában (bár ebből a filmből nem lett semmi). Jó volt kicsit a kézi animációs kísérletekben segíteni, ösztönözni a Lilit és inkább a Sárit, hogy rajzoljanak. Próbálgattuk a flipboard animációs technikát. Csináltam a váradiaknak egy stop-motion animációt, ami szintén olyasmi, amit szeretek csinálni. Sikerült elkerülni, hogy egész napokat a számítógép előtt üljek, vagy hogy színészkedjek. Bár a filmes tábor után felvettek velem a Vona Tibi filmjéhez egy kamera próbát (previzt), de ezt nem bántam, mert nem volt kötött szövegem és nem kellett színészkednem sem. Talán lehetne későbbiekben a rajzolás, bábozás, animáció kicsit összefogottabb részterület és egy kisebb csapat aki erre "szakosodik".

Egyébként általánosságban a "frissülés" egy olyan kérdés, ami a generációkat is érinti. Leginkább intenzív és ösztönző közeg a 20-30-as korosztály. Talán ebben a rétegben kicsit mintha fogyna, vagy csak a visszajáró emberek képviselnék ezt a generációt. Talán egy tudatos nyitás hozhatna egy kis felfrissülést és pörgést az alkotó műhelyekbe, de ez csak egy tipp.

A festő tábor nekem nagyon hasznos volt, nem jelentős szakmai eredményei, hanem a közeg és a festő eszközök használata miatt. A tájkép festés és az akadémista stílus nem az életcélom, de egy ilyen táborban adhat inspirációt, feltölthet, ha ilyesmivel foglalkozom. Szerintem nem kell aggódni, hogy majd mit szólnak a művészettörténészek, vagy bárki, itt nem az a cél, hogy látványos eredményt érjünk el, hanem, hogy megszerettessük másokkal a területet, elindítsunk magunkban valami folyamatot, amiből kinőhet egy igazán értékes alkotás.

Mindent köszönök!

Üdv,
Bogdán Zoli"