EGYMÁSRA HANGOLVA, NYÁRI BEREK, 2018
ZOLTÁN BÁRDOS·2018. JÚLIUS 24., KEDD

Somogyfajszon harmadik alkalommal került sor a „lassú víz…” jelszóval megrendezett antifesztiválra. Hartyándi Jenő és csapata szervezi ezt is, akárcsak a Mediawave-et. Utóbbi évről-évre a komáromi erődben, a május elseje körüli napokban sorra kerülő összművészeti együttlét. Jenő a Nyári Bereket a Mediawave kísérletező terepének tekinti. Nyugodtan kijelenthetem azonban, hogy ez a rendezvény önmagában is nagy jelentőségű közösségépítő kezdeményezés.

A somogyfajszi Kond kastélyban két napon is zajlott a „Növelés vagy nevelés” című konferenciasorozat. Ennek során nagyon különböző terepeken folyó, hosszú távú közösségépítő tevékenységek jó gyakorlataival ismerkedhettünk meg. Ezek között volt erdélyi és felvidéki projekt is.

A program egyik felvonása: Hartyándi Jenő zenészeket faggat a zene közösségformáló erejéről, lehetőségeiről:
https://www.facebook.com/zoltan.bardos.560/media_set?set=a.1865364296856860.1073741842.100001499235716&type=3

A tavalyihoz képest annyi újdonság volt, hogy néhány műhely, többek között a népes filmes már júl. 11-én elkezdte munkáját. A többség, köztük sok-sok kisgyerek viszont csak 16-án, hétfőn érkezett, majd a következő napokban is jó páran csatlakoztak a táborhoz. Az előző két évben az utolsó (szombati) nap volt a tábor csúcspontja, a legtöbb műhely akkor mutatta be a munkáit. A helyben készült rövidfilmek vetítése mindig nagy tetszést aratott. Idén a filmesek már kedden bemutatták a (szerényebb) termést. Jenő azon volt, hogy a közös tevékenységek, majd a „végtermékek” bemutatása, a többiekkel való megosztása, gyakran megetetése minél spontánabban alakuljon – tudatosan nagyon keveset szervezett, rábízta azt a résztvevőkre.

Nagy előrelépés volt a műanyag poharak és tányérok teljes kiszorítása, a műanyag szemét így az ásványvizes palackokra korlátozódott. Nem mindenki hozott persze tányért, kanalat – volt, aki Kovács Ferenc „Öcsi” fafaragó műhelyében vájt magának fatányért.

Ahhoz kicsit sokan voltunk (a csúcson talán 120 körül), hogy mindenki mindenkit megismerjen, de most is az volt a legfontosabb, hogy sok új arccal, kedves, értékes emberrel lehetett megismerkedni, nagyokat beszélgetni, együtt tevékenykedni. Magam idén is a gó játékot oktattam, visszatérőknek és újaknak egyaránt. Többen vannak olyanok is, akik nagyon szeretnének megismerkedni a góval, de a saját tevékenységeiktől egyszerűen nem jutnak el hozzám. Apró kellemetlenség, hogy a szaporodó műhelyek miatt olykor nehéz volt helyet találni, az asztalok száma időnként kevésnek bizonyult.

Számomra idén Pettendi Szabó Péter teaszertartása volt a csúcs, de másokat is hallottam erről áradozni. Péter fotóművész, a MOME oktatója; a fotóműhelyek (egyik) vezetője volt már a kisharsányi években is. (A Mediawave nyári műhelyei sokáig az Ördögkatlan Fesztivál részeiként zajlottak.) Idén úgy döntött, hogy nem a fotóműhelybe száll be, hanem megismerteti az érdeklődőket a kínai teák élvezetével, ami messze több, mint egy nálunk szokásos borkóstoló. Már a helyszínt nagyon körültekintően választotta meg, kint a zöldben, fák alatt, füvek, virágok között – vagyis leülve már a puszta látvány komoly esztétikai élvezetet okozott.

Három napon két-két turnusban 4-5 embert fogadott egyszerre. Kínából rendelt elektromos vízforraló kannában készült a víz, az áram elvezetésére két db 20 méteres hosszabbítót hozott, hogy minél távolabb legyünk a zajos helyektől. Kb. tucatnyi kínai teából válogatott, nekünk 5 teát mutatott be 4-4 forrázatban, a teákat gyűszűnyi csészékben kaptuk.

A hangsúly azonban az elmélyült beszélgetésen volt, amibe minden résztvevő természetes módon vonódott be. Péterrel már többször folytattunk komoly beszélgetéseket. A többi résztvevő: Igor és Éva egy felvidéki házaspár, Enikő és Márti barátnők – közülük eddig egyedül Igorral beszélgettem, tavaly, amikor góztunk egy kicsit. Ennek ellenére, a tea termeléséből, készítési módjaiból, fogyasztási szokásaiból kiindulva olyan mélységekig jutottunk pl. a művészeti alkotások vs piac, vagy az emberi lélek mélységei kérdéskörökben, amely mindnyájunk előzetes várakozását messze meghaladta. Péter szándéka tökéletesen megvalósult: 3-4 órás intenzív együttlétünk valódi műalkotás volt!

Néhány kép a “poétikus délután”-ról:
https://www.facebook.com/zoltan.bardos.560/media_set?set=a.1868397889886834.1073741843.100001499235716&type=3

Másik nagy élményem egy éjszakai örömzenélés volt a tűz mellett, szerdára virradóra. A csúcson 12 zenészt számoltam meg, szorosan összehajolva muzsikáltak, hihetetlen intenzitással, maximálisan figyelve egymásra. Miquèu Montanaro vitte sokáig a prímet, gyönyörű francia dalokat játszott a pici harmonikáján. Ferenczi Gyuri egy ideig csak hallgatta a muzsikát, aztán kapott egy nagybőgőt (!), és nagy alázattal azon kapcsolódott be a zenefolyamba. A Rackajamből Zsolt Pinter szállt még be. Trombitán Kovács Öcsi játszott. A fiatalabb zenészeknek nyilván felejthetetlen élmény volt ilyen tapasztalt zenészekkel együtt muzsikálni.

Végül egy nagyon személyes élmény: Horvàth Dániel „Dudu”, a fiatal, tehetséges hegedűs a tábor elején ott volt, de mire én megérkeztem, már el kellett mennie dolgozni. Az utolsó napon, szombaton dél körül jött vissza. Örömmel üdvözöltem, beszélgetésbe elegyedtünk. Szóba hoztam, hogy mennyire szeretem testközelből hallgatni a muzsikát. Ha sokan vannak, akkor is igyekszem előre menni a koncerteken, gyakran találok is még üres széket; de ha mégse, inkább leülök elöl a földre. Este a nagyteremben játszott Dudu Montanaroval és Németh Balázs dobossal. Persze az első sorba ültem le. Egyszer csak Dudu kicsit előrelépett és valamelyest előrehajolva kifejezetten nekem játszott – folytatva a kora délutáni beszélgetést. Szívmelengető, kedves gesztus volt – elviszem magammal. Ilyenekből élek jövő nyárig.

Dömös, 2018. július 24.
Bárdos Zoltán

A két előző Nyári Berekről írt beszámolóim megtalálhatók az alábbi linken:
https://www.facebook.com/events/1936858626598907/permalink/1957681177849985/