Óriási élmény volt tavaly júliusban részt venni Somogyfajszon a Nyári berek elnevezésű „antifesztiválon”. Hartyándi Jenő és a Mediwave csapata megint nagyot dobott, valami eredetit kitalálva. A „lassú víz” jelszóval meghirdetett egyhetes együttlét persze nem a semmiből jött – szervesen következik az eddigi, évtizedek óta zajló tevékenységeikből.
Ezen az antifesztiválon nem volt közönség, mindenki résztvevő volt valamilyen műhelyben. Magam a 4 ezer éves, kínai eredetű gó játékot tanítgattam, népszerűsítettem a táborlakóknak. (A népes Balogh családdal volt egy hongkongi fiú, aki ismerte a játékot.)
Szerettem volna frissen megírni az élményeimet, de erre sajnos nem volt időm tavaly nyáron. Most viszont, az idei tábor közeledtével szeretném felidézni a legélénkebben megmaradt emlékeimet – teljesen szubjektíven, a teljesség igénye nélkül. Talán a tavalyi résztvevőknek is jól esik majd olvasni ezeket a sorokat, számukra is felelevenedik egy s más, valamint az újak is beleszagolhatnak a „lassú víz” illatába.
Belaktuk a Kond kastélyt, ami máskor a Somogy Természetvédelmi Szervezet otthona. Ennek vezetője, Tömösváry Tibor, valamint munkatársai mindent megtettek, hogy mi is otthonosan érezzük itt magunkat. A kastély nemcsak szállásunk és étkezési helyünk volt, hanem sok műhely is ebben működött. De voltak, akik a kastély parkjában sátraztak, mások a műhelyek foglalkozásait tartották az árnyas fák alatt. Kintről is, bentről is gyakran hangzott fel muzsikaszó. Tibor megmutatta nekünk a környék varázslatos természeti szépségeit is: a tavakat, patakokat, mindenféle lassú vizeket – az egyik tóban még halászhattunk is. De távcsövön keresztül leshettük a gazdag madárvilágot is. (Fürdeni szinte bárhol lehetett a tiszta, meleg vizekben.)
Kimozdultunk a tágabb környezetbe is. Pl. színi előadást vittünk Kürtöspusztára, a helybéliek nagy örömére. Both Miklós pedig néhány társával azért kerekedett fel, hogy jó szokásához híven itt is találjon ismeretlen muzsikusokat. Somogypálfalván kincsre leltek néhány cigány zenész személyében. Másnap kimentek forgatni, du. Miki meg is vágta az anyagot, este pedig már le is vetítette az 5 felvételt a táborlakóknak. Elementáris élmény volt! Az egyik felvétel itt látható:
(Fent van a másik 4 felvétel is.)
Miki a vetítéskor mondta, hogy ha összedobunk egy kis pénzt, péntek estére eljönnek a táborba kicsit muzsikálni a somogypálfalvaiak. Természetesen összedobtuk. Péntek este aztán fergeteges mulatság kerekedett! Két kamaszlány, akik a felvételeken is láthatók, táncolni tanította a tábor népét Az apró gyerekektől a konyhásnénikig mindenki táncra perdült! Miki is beszállt a zenészekhez, persze, szokása szerint. Ez volt számomra a tábor egyik csúcspontja.
A másik csúcspont is zenei jellegű volt, de a körítéssel együtt volt igazán különleges. Ferenczi Gyuri és a Rackajam tagjai néhány napos workshopot csináltak. Egyik nap a kastély udvarán, farönkökön ülve beszélgettünk is velük. Ha jól emlékszem, csütörtök este 11 körül elindultunk A Nagy Tölgyfa alá. Egy ideig lehetett menni autóval, de a táv második felét kb. félórás sétával tettük meg a csodálatos holdfényben. A többszáz éves tölgyfa alatt simán elfért a kb. 80 fős közönség. Itt adott felejthetetlen éjféli koncertet a Rackajam – akusztikusan persze. Elhevertünk a fűben, a lombokon át sejtelmesen átvilágított a Hold – leírhatatlan, megismételhetetlen élmény volt! (A körülmények miatt itt nyilván felvétel sem készülhetett…) Kb. 40 percet játszhattak. Ezután felmentünk egy közeli kis dombra, ahol már égett a tűz, asztalokon pedig pálinkák és borok vártak minket a házigazdák jóvoltából. Vagyis, ha nehezen is, de megközelíthető volt a hely autóval is… De az a holdfényes séta nagyon is kellett a katartikus élményhez! A tűz mellett élénk beszélgetések folytak, senki se akart hazamenni, annyira varázslatos volt a helyzet. 2 óra után lassan felszedelőzködtünk. Kb. a társaság fele befért az autókba, a másik fele gyalog indult haza. A táborban a büfé még mindig működött, pirkadatig folytatódtak a beszélgetések, sőt még zenélés és éneklés is volt.
Ahogy írok, egyre több emlék tolul fel, de most le kell állítanom magam. A két legkiemelkedőbb emléket megörökítettem. Végül a táborlakók nyitottságát kell még megemlítenem: rengeteg kiváló, kedves emberrel ismerkedtem meg. Alig várom, hogy újra találkozzunk! No, és elnézve a műhelyek szaporodását, minden bizonnyal idén is sok új élmény és sok új, kreatív ember megismerése vár mindannyiunkra!
A Mediawave Alapítvány és az Őrhegy Udvarház Közösségszervező Kft. ŐRHEGY ART Művészeti Rezidencia programot hirdet Európában élő alkotók számára nyárra és az őszi, szüreti időszakra egyaránt. Angol nyelvű kiírás: https://orhegyart.wordpress.com/
Magyar nyelvű fordításért írj üzenetet: orhegyudvarhaz@gmail.com