Kuklis Katalin (Dunaszerdahely) véleménye

Miután hazaértünk Somogyfajszról, sokáig emésztgettem az eseményeket, történéseket.

Új emberként belecsöppenni egy összeszokott közösségbe érdekes és izgalmas helyzet (nekem legalábbis mindenképpen). Én elvileg lazítani mentem oda, minden konkrét elképzelés nélkül és ez sikerült is. Megismerkedtem izgalmas emberekkel (egyénekkel, családokkal) - talán rokonlelkekkel.

De közben figyeltem is. Ezt a valamit. Azon gondolkoztam például, hogy mi a cél, mi mozgatja ezt az egészet, hogy működik, stb. Mitől lesz közösség egy csoport ember? Mitől érezheti magát valaki a közösség tagjának? Majd részt vettem Blaskó Ági szociodrámás miniműhelyén (véletlenül vagy sem), s akkor úgy éreztem, egy nagy lépéssel beljebb kerültem.

Aztán a gyerekközösséggel kapcsolatos dolgok jutottak eszembe: különböző korosztályú gyermekek voltak jelen - lehet-e vajon őket közös nevezőre hozni, bevonni a reggeli ötletelésbe? Zsófival és Lilivel utolsó éjszaka például tematizált gyerekfoglalkozások lehetőségéről beszélgettünk - ami végigvezet az együttlét ideje alatt. Aztán a másik pillanatban az jutott eszembe, hogy "a gyerekek jól érezték magukat, miért kellene beleavatkozni, irányítottabbá tenni ezt az egészet?" Másrészt, érzésem szerint meg lehetett volna az esélye, hogy mélyebb barátságok szövődjenek a gyerekek között.

De tudom, hogy majd ezt is meghozza a lassú víz.